Az elképzelések szerint 2012. július 1.-jétől bevezetésre kerül a "telefonadó", hivatalos nevén a távközlési adó. A tervezett adót a telefonhívások, SMS és MMS küldése esetén kell fizetni.
     A jelenlegi elképzelések szerint a telefonadó mértéke megkezdett hívásonként percenként 2 forint, és ugyanennyi minden elküldött SMS és MMS után. A fizetendő adó mértéke lakossági hívószám esetén maximum 700 forint havonta, céges hívószám esetén hívószámonként maximum 2500 forint. A törvénytervezet szerint a fizetendő adó mértékét a telefonszolgáltatóknak kell megállapítani és befizetni.
     Bár a szolgáltatók között elvileg árverseny van, a tapasztalatok sajnos azt mutatják, ilyen esetekben a cégek megtalálják a módját, hogyan tudják a plusz adó miatti többletkiadásukat a fogyasztókra hárítani.

     Biztos sokakban felmerül a kérdés, hogy mit tegyenek, hogy az amúgy is esetlegesen nehézségekkel küzdő vállalkozásának terhei ne növekedjenek tovább. Olyan vállalkozásoknál, ahol több a "helyhez kötött" készülék, megoldást jelenthet a Skype használata, segítségével a telefonforgalom egy része bizonyára kiváltható. Akiknél a Skype használata nem megoldható, viszont a vállalkozás többségében okostelefonokat használ, számukra alternatíva lehet a Viber használata.
 

Mi is az a Viber?
 

A Viber egy olyan alkalmazás, amivel internet alapon lehet telefonálni, chatelni. Leginkább egy mobilos környezetre optimalizált Skype-hoz lehet hasonlítani. Aki telefonjára telepíti a Vibert, akár wifis, akár 3G-s kapcsolat esetén (természetesen díjcsomagtól függően) a normál percdíjaknál lényegesen olcsóbban beszélhetnek.
A Viber használatáról, letöltéséről, telepítéséről ezen a linken olvashatnak bővebben.

A bejegyzés átköltözött a honlapunkra. Kattints ide érte.

Adóköteles-e a Vatera?

Ha sokat vagy nagy haszonnal üzletel valaki az interneten, jobb, ha bevallja az szja-nyomtatványban. Az adózási szabályok szerint ugyanis a webes aukciós oldalakon való kereskedés is lehet üzletszerű, szóval adóköteles. Ezt neki is állt vizsgálni a NAV.

Ha némi pénzért megválnánk a régi szekrénysortól, eladnánk a több száz darabos DVD-gyűjteményünket vagy a régi gyerekruhákat, akkor kézenfekvő megoldásként az apróhirdetés vagy valamelyik internetes aukciós portál jut eszünkbe. Ám oda kell figyelni: ha sok a bevétel, gyakran és rendszeresen árulunk igencsak hasonló dolgokat, akkor könnyen egy adóellenőrzés kellős közepén találhatjuk magunkat.

Az internetes aukciós oldalakon vagy apróhirdetés segítségével árult tárgyak után bizonyos esetekben adózni kell. Az adóhivatal a honlapján azt írja: az internetes értékesítésből származó látens jövedelmek elértek egy olyan „kritikus tömeget”, amelyen túl a hatályos szabályozás már nem volt adekvát a jelenség társadalmi súlyával, jelentőségével. Emellett természetesen megjelentek a lehetőséget visszaélésszerűen kihasználók, akik az ilyen értékesítéssel jelentős jövedelmeket vontak ki az adózás alól.

Adómentesség évi 600 ezerig jár

Három esetben figyelhet ránk fel az adóhivatal: ha az aukcióból vagy hirdetésből ítélve nagy lehet a bevételünk vagy hasznunk, ha gyaníthatóan üzletszerűen végezzük a kereskedést, vagy ha sok hasonló terméket értékesítettünk.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) lapunknak azt mondta: ha valakinek a bevétele 600 ezer forintnál több, vagy pedig 200 ezer forintnál több a kereskedésen szerzett jövedelme, akkor bizony be kell vallania az szja-bevalláskor ezeket a pénzeket, és rendesen befizetni a személyi jövedelemadót utána.

Ám az összeghatárokon kívül más tényezők miatt is vizsgálódhat (és esetleg utólag megállapíthat adóelmaradást) a hivatal. Linczmayer Szilvia adószakmai szóvivőt arról kérdeztük, hogyan járnak el az apróhirdetések vagy aukciós felhívások értékelésénél, s milyen tranzakcióknak milyen terhei vannak.

Alább közöljük a Hír24 tippjeit arra, miként érdemes ingóságaink értékesítését és az ebből származó jövedelem bevallását intézni, ha nem üzletszerűen értékesítünk kisebb-nagyobb használati tárgyakat. (Az üzletszerű értékesítés persze nem tilos. Ám az adóterhe jóval magasabb: áfát és egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni, és ehhez adószámot is ki kell váltani.)

Mindenről gyűjtsünk számlát!

Az adóhivatal alapvetően a jövedelmet szeretné megadóztatni, ám ennek mértékét elég nehéz megítélni. Általánosságban egy terméket kevesebbért tudunk eladni, mint amennyit újkorában fizettünk érte (kivéve, ha értékes gyűjteményről, műalkotásról van szó), így nem lenne adóköteles az értékesítés, csak ha a 600 ezres bevételi plafonba ütközünk.

Ám a pontos elszámoláshoz tudnunk kell bizonyítani, hogy mennyiért is vettük eredetileg az eladott ingóságot. Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, (mert például. örököltük vagy 10 éve vettük, s a nyugta már nincs meg akkor az értékesítés összegének a negyede a tiszta jövedelmünk. (Ez csak ingó értékesítésnél igaz, ha üzletszerű, akkor önálló tevékenységből származó jövedelem, s ez a kedvező szabály nem alkalmazható.) Tehát ha valaki 1000 forintért adott el egy könyvet, akkor abból 250 forintot kell jövedelemként bevallani (ha elérjük a bevallási kötelezettség korlátját az év során).

Ha valaki 2000 forintért vásárolt egy könyvet, és busás haszonnal 10000-ért el tudja sózni, akkor a jövedelme az adószabályok értelmében 8000 forint, tehát azután kell a 16 százalékot (1280 forintot) kifizetni adóként. Ha nincs meg a számla, akkor a jövedelem az adószabályok miatt 2500 forint, az adó pedig 400 forint.

Így lehet elkerülni az üzletszerűséget

Nézzünk egy tipikus esetet: valaki megszorul anyagilag, és pénzzé akarja tenni az értékes könyvtárát, bútorait; vagy örökölt, és nincs szüksége a drága holmijaira. Ilyenkor egyrészt érdemes arra ügyelni, hogy lehetőleg ne egy adóévre essen 600 ezer forintnál több bevétel. Ha mégis e fölötti bevételre teszünk szert, akkor be kell vallani.

Ilyen nagy összegnél már arra is ügyelni kell, hogy egy esetleges vizsgálat esetén bizonyítani tudjuk, hogy nem üzletszerű tevékenységről van szó. Jó, ha bizonyítani tudjuk, hogy nem vásároltuk az általunk árult dolgokat, hanem kaptuk vagy örököltük. Azt is nézik a revizorok, vajon ugyanolyan cikkekből adunk-e el sokat.

Ha felmerül a gyanú, hogy valójában az eladó nem is egy mezei magánszemély, aki a megunt DVD-it próbálja meg eladni, hanem egy „boltot” üzemeltet a weben, akkor hiába érvel azzal, hogy „nem üzletben árusítok, ezért nem is lehet üzletszerű”. Mert ez nem attól függ, mégis sokan így akarnak kibújni az adó megfizetése alól. Az e-kereskedelemre ugyanolyan adótörvények vonatkoznak, mint a „valódi” boltokra.

Például volt egy sárvári nő, aki a Vaterán árult új cipőket, minden méretben lehetett tőle rendelni – ő lebukott, hiszen virtuális cipőboltot üzemeltetett. Egy másik érdekes esetről is mesélt Linczmayer Szilvia: volt egy személy, aki egy év alatt több mint ezer Kinder-tojás figurát árverezett el sikeresen. Az adóhivatal 3 millió forint szja-t állapított meg. Ezeket a figurákat megvásárolta, majd továbbadta.

Talált a NAV egy játékkereskedőt is, aki jóval a boltok árai alatt kínálta a portékáját, és így egy év alatt 9 millió forintos bevételt könyvelhetett el. Az eladó azzal védekezett, hogy ezek használt játékok voltak, csak ő, hogy drágábban adhassa, újként tüntette fel, ám az ausztriai és németországi bankkártyás fizetései (ott vette meg a termékeket játéknagykerekben kedvezményes áron) épp az ellenkezőjét bizonyították.

Ha nem tudjuk megvédeni az álláspontunkat, akkor jó nagy adóelmaradást kell törlesztenünk: a bevallott szja-n túl egészségügyi hozzájárulást és áfát is kell(ett volna) fizetnünk. Ez alól csak az kivétel, ha ugyan üzletszerű a tevékenységünk, ám az összeghatár alatt marad. Ha például valaki úgy gondolja, hogy jó üzlet a babakocsi, és ezért vásárol ötszázat Kínából, ám csak hármat ad el (és ezzel nem haladja meg a 600 ezer forintot a bevétele), akkor csak az áfát kell megfizetnie.

Próbavásárlással csapnak le az adóellenőrök

Az e-kereskedelem eddig egy olyan terület volt, ahol sokan azt gondolták, hogy meg lehet úszni az adófizetést. Éppen ezért, ezt kiemelten ellenőrzi az adóhatóság idén is, az átlagosnál jóval nagyobb valószínűséggel számíthatnak ellenőrzésre az interneten kereskedők.

A NAV a rendszerességet, az üzletszerűséget vizsgálja, az ellenőrök figyelik az elektronikus kereskedelmet, próbavásárolnak. Nézik a hirdetéseket, és ha valaki gyanúsan gyakran árul, vagy gyanúsan sok termékkel van jelen, akkor számíthat ellenőrzésre. Nem az a cél, hogy a magánszemélyeket megsarcolja a NAV – tette hozzá Linczmayer Szilvia.

Ha úgy találja az adóhivatal, hogy rendszeres, üzletszerű a magánszemély kereskedése, akkor az adóhatósági határozattal szemben számos jogorvoslati lehetősége van. A bírósági út is nyitva áll, azonban eddig még egyetlen adózónak sem sikerült bizonyítania például azt, hogy az ő értékesítése ne üzletszerű lett volna – mondta Linczmayer Szilvia.

Speciális esetnek számít, ha valaki saját kezűleg gyártott termékeket árul apróhirdetéseken vagy e-piacokon keresztül. Ez ugyanis önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, nem ingó értékesítésből származónak. Ezt a tevékenységet akár szimpla adóazonosító jellel is lehet végezni. Ám ha biznisszé kezd válni – tehát üzletszerű – akkor az áfatörvény miatt adószámot kell kiváltani és áfát fizetni. Linczmayer Szilvia szerint ilyenkor érdemes alanyi adómentességet kérni, és ha nem éri el az évi ötmillió forintot a bevétel, akkor áfamentes lehet a tevékenység (és erre is vonatkozik a 600 ezres bevételi határ).

• Forrás: FN24

2013-tól január elsejétől megváltozik az ÁFA bevallás tartalma. A bevallásban nyilatkozni kell majd az összes kibocsátott és befogadott számla adatairól.

2013-tól összesítő jelentést kell készíteni és az áfa bevallással benyújtani a kibocsátott és befogadott számlák adatairól, hasonlóan az EU ügyletek esetében benyújtandó összesítő nyilatkozathoz. A részletes szabályokat NGM miniszteri rendelet fogja meghatározni.

2013. januártól új eszköz kerül a NAV kezébe,  a belföldi áfa összesítő jelentés. Az adóigazgatásról szóló törvény alkalmazott már ilyen jellegű előírásokat az uniós áfa kapcsán. Ehhez hasonlóan az áfa bevallásra kötelezett adózók a bevallásukban nyilatkozniuk kell az olyan belföldi termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kibocsátott és/vagy befogadott számla adatairól, amellyel kapcsolatosan áfa fizetési kötelezettségük keletkezik, vagy amely után áfa adólevonási jogot gyakorolnak. Az NGM szerint az így létrejövő adatbázis, mint a kockázatkezelés, ellenőrzésre való kiválasztás eszköze – jelentős előrelépést jelent majd az áfa visszaélések, csalások felderítése és a számlagyárak felszámolása terén. Talán az összesítő jelentés készítése nem lesz kötelező valamennyi vállalkozásra. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanis a NAV bevonásával vizsgálja, hogy például meghatározott számla értékhatárhoz kötéssel, vagy egy-egy gazdasági szektor kijelölésével lehetne-e az ellenőrzési hatékonyságot növelni.

Az  áfa bevalláshoz kapcsolódó összesítő jelentésre  2013. január 1-től alkalmazandó szabályokat a saláta törvény tervezet az Art következő kiegészítésével tervezi szabályozni.

„31/B. § (1) Az általános forgalmi adó alanya termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén, azon számlákról, amelyekben az áthárított általános forgalmi adó összege az 500 000 forintot eléri vagy meghaladja, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban, amelyben az ügylet teljesítését vagy az előleg megfizetését tanúsító számla alapján adólevonási jogot gyakorol, számlánként nyilatkozni köteles:

a)   a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó általános forgalmiadó-alany – ideértve az egyszerűsített vállalkozói adó alanyt is – adószámának, csoportos általános forgalmi adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről, és

b)   a nevére szóló számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapjáról és áthárított általános forgalmi adó összegéről, a számla sorszámáról, valamint

c)    amennyiben a számla alapján a levonási jog 2013. január 1-je előtt keletkezett, úgy ennek tényéről.

(2) Az általános forgalmi adó alanya termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetén, azon számlákról, amelyekben egy másik általános forgalmi adó alanyra áthárított általános forgalmi adó összege az 500 000 forintot eléri vagy meghaladja, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban, amelyben az ügylet teljesítését vagy az előleg megfizetését tanúsító számlában feltüntetett adófizetési kötelezettsége keletkezett, számlánként nyilatkozni köteles:

a)   a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő általános forgalmiadó-alany adószámának, csoportos általános forgalmi adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről, és

b)   a kibocsátott számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapjáról és áthárított általános forgalmi adó összegéről, valamint a számla sorszámáról.

(3) Amennyiben az általános forgalmi adó alanya ugyanabban az adómegállapítási időszakban ugyanazon termékértékesítő, vagy szolgáltatást nyújtó által kibocsátott több számla – ideértve a számlával egy tekintet alá eső okiratot is – alapján gyakorol összesen 500 000 forintot elérő vagy ezt meghaladó összegben adólevonási jogot, úgy – amennyiben általános forgalmi adó összesítő jelentési kötelezettségét nem a (9) bekezdés szerint teljesíti – az erről az adómegállapítási időszakról benyújtott általános forgalmi adó bevallásában nyilatkozik:

a) a termékértékesítő, vagy szolgáltatást nyújtó általános forgalmi adóalany – ideértve az egyszerűsített vállalkozói adó alanyát is – adószámának, csoportos általános forgalmi adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről, és

b) ezen számlákban feltüntetett, áthárított  általános forgalmi adó összegéről.

(4) Számla módosítása esetén a számlát módosító okiratot kiállító és az azt befogadó általános forgalmi adóalany abban a bevallásban, amelyben a módosítás hatását figyelembe veszi, akkor köteles a módosított számlát érintően az (1)–(2) bekezdés szerint nyilatkozni, ha a számlában áthárított általános forgalmi adó a módosítást megelőzően vagy azt követően eléri vagy meghaladja az 500 000 forintot. Ebben az esetben az általános forgalmi adó alanya nyilatkozik annak a számlának az (1)–(2) bekezdésben meghatározott adatairól, amelyet a módosítás érint, a módosítás számszaki hatásáról az általános forgalmi adóalap és áthárított általános forgalmi adó tekintetében, valamint a számlát módosító okirat sorszámáról.

(5) Számla érvénytelenítése esetén a számlát érvénytelenítő okiratot kiállító és az azt befogadó általános forgalmi adóalany, amennyiben az eredeti számlában áthárított általános forgalmi adó összege elérte vagy meghaladta az 500 000 forintot, abban a bevallásban, amelyben az érvénytelenítés hatását figyelembe veszi, köteles a számlát érintően az (1)–(2) bekezdés szerinti adatokról, valamint a számlát érvénytelenítő okirat sorszámáról nyilatkozni.

(6) Számla módosítása vagy érvénytelenítése esetén amennyiben a módosított, vagy érvénytelenített számla alapján a levonási jog, illetve a számlában feltüntetett adókötelezettséggel kapcsolatos fizetési kötelezettség 2013. január 1-je előtt keletkezett, úgy a (4)–(5) bekezdés szerinti nyilatkozatban ennek tényéről is nyilatkozni kell.

(7) Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya az általa kibocsátott számlák tekintetében a (2) és (4)–(5) bekezdésnek megfelelően, arról az adóévről benyújtott egyszerűsített vállalkozói adó bevallásban – az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 11. § (5) bekezdés alkalmazása esetén a becslésre irányuló adóhatósági eljárás során – nyilatkozik, amelyben a számlát kiállította.

(8) A 34. § és a 172. § alkalmazásában az (1)–(6) szerinti nyilatkozatra (általános forgalmi adó összesítő jelentés) a bevallásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(9) Az általános forgalmi adó összesítő jelentésre kötelezett adózó választása szerint a kötelezettségének az (1)–(2) és (4)–(5) bekezdésben meghatározott értékhatár figyelembe vétele nélkül is eleget tehet.

Ehhez kapcsolódóan a saláta törvény 2013.január 1-től módosítani tervezi  a számla kötelező adattartalmára vonatkozó 169.§ d. pontját az alábbi módon:

d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma

da) amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy

db) amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették, vagy

dc) amennyiben a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalanyra a j) pont szerinti áthárított adó az 500 000 forintot eléri vagy meghaladja;”

     2012. január 1.-jétől bevezetésre került a fokozott adóhatósági felügyelet intézménye. Erről honlapunkon is írtunk. A fokozott adóhatósági felügyelet azt jelenti, hogy az adóhatóság az általa kockázatosnak vélt cégeket szorosabb felügyelet alá vonhatja, azaz a „nem kockázatos” cégekhez képest gyakoribb, és részletesebb adatszolgáltatásra kötelezheti őket. Ennek az adatszolgáltatásnak része az ún. kockázatkezelési kérdőív, melyet az érintett cégeknek 10 napos határidővel kell kitölteni és visszaküldeni.

     Sokakban biztosan felmerül a kérdés, az adóhatóság bármilyen vállalkozást kockázatosnak minősíthet, és adatszolgáltatásra kötelezhet, és fokozott felügyelet alá vonhat? Nos, a válasz egyértelmű nem. A fokozott felügyelet alá vonható cégek körét az adózás rendjéről szóló törvény pontosan meghatározza.

(Art. 24/D §., honlapunkon itt olvasható)

     2012-től új vállalkozás adószámának kiadása előtt, vagy már működő vállalkozás (kft., és zrt. cégformák esetén) többségi tulajdonrészének átruházása esetén, illetve vezető tisztségviselő (ügyvezető) váltása esetén a NAV azonnal kockázatelemzési eljárást folytat le. Ennek az eljárásnak része egy 38 pontból álló kockázatelemzési (KOCKERD) kérdőív.

A  KOCKERD kérdőív innen letölthető.

     Ez a kérdőív egy újfajta lehetőséget biztosít az adóhatóságnak az adózók ellenőrzésére. Ha a kérdőív alapján a céget a NAV kockázatosnak ítéli, fokozott adóhatósági felügyelet alá vonhatja. Ez pedig egyet jelent az eddig is jelentős adminisztrációs terhek ideiglenes további növekedésével. Éppen ezért fontos a kérdőív megfelelő kitöltése, ami azonban cseppet sem egyszerű feladat. Attól mindenkit óva intünk, hogy valótlan adatokat közöljön benne, ahogy attól is, hogy ne küldje vissza időre a kockázati kérdőívet, mivel ez a vállalkozás adószámának törlésével jár.

     Ezzel együtt sok könyvelő, adószakértő fenntartásokkal fogadta az adatgyűjtésnek ezt az új formáját. A kockázati kérdőív létrehozásának szándékával egyet lehet érteni, a megvalósítás módja azonban nem a legszerencsésebb. A kérdőív kiküldésére ugyan a törvény lehetőséget biztosít (Art. 24/F § 1. pont), mely kimondja, az adóhatóság jogosult vizsgálni azt, hogy az adózónak rendelkezésére állnak -e az általa végzett, vagy végezni kívánt tevékenység(ek) személyi, tárgyi, anyagi feltételei. Ugyanakkor néhány kérdés olyan adatok megadására szólít fel, amelyek más, NAV által is hozzáférhető nyilvántartásokban rendelkezésre állnak, például az adózó tulajdonában álló 10 legnagyobb méretű belföldi ingatlan, vagy a székhely földhivatali adatai. Ilyen kérdés továbbá az adózó jegyzett tőkéjének összege.

     Olyan kérdések is szerepelnek a kérdőíven, amelyek olyan adatok ismertetését kérik, amiknek rendelkezésre állását más törvény nem írja elő. Néhány kérdés nyilatkozni rendel a kérdőív kitöltésének napján a vállalkozás fennálló követeléseinek, kötelezettségeinek és pénzeszközeinek értékéről, holott ezek napra pontos nyilvántartására sem a számvitelről szóló, sem más törvény nem kötelez.

     Sajnos elmondható, hogy ezzel a kérdőívvel a vállalkozások egy újabb, sok időt és energiát felemésztő adminisztrációs kötelezettséget kaptak a nyakukba, arról nem beszélve, hogy jóhiszemű, de rossz értelmezés miatt téves válaszadás miatt további ellenőrzések várhatnak rájuk. Szerencsére a törvény egyértelműen meghatározza, kik azok, akik számíthatnak arra, hogy megkapják ezt a kérdőívet (újonnan induló cégek, ill. ahol többségi tulajdonos/ vezető tisztségviselő/ ügyvezető váltás történik), ezért az érintetteknek azt tanácsoljuk, tanulmányozzák a kérdőívet már most, kitöltésével kapcsolatban pedig konzultáljanak szakértővel, hiszen a nyilatkozat pontos kitöltése segíthet abban, hogy a hatóságok ne vonják további vizsgálat, vagy felügyelet alá a céget.

Év elején ebben a bejegyzésünkben írtunk a gazdálkodó szervezetek ez évtől ismét kötelező kamarai regisztrációjáról.

A mai napon több internetes portálon is megjelent Parragh László, az MKIK elnökének nyilatkozata, hogy a kamara kezdeményezni fogja a kötelező regisztrációt elmulasztó cégek törlését, mivel szerinte a nem fizető cégek "nem szerepelnek a kamara adatbázisában, az ilyen vállalkozások pedig nem léteznek a mi szemünkben, ezért kezdeményezni fogjuk az ilyen vállalkozások törlését, hiszen a végső cél a gazdaság kifehérítése".

(A nyilatkozat forrása: http://www.gazdasagiradio.hu/cikk/77538/)

A gazdaság kifehérítése üdvözlendő cél, a nyilatkozat hangnemét nem kívánjuk kommentálni, mindössze annyit jegyeznénk meg, a jelenlegi törvényi szabályozás sehol nem sorolja fel a kamarai regisztráció hiányát mint adószám felfüggesztésének okát.

Lássuk, mit mondanak a témával kapcsolatos törvények.

Az adószám felfüggesztéséről az Adózás rendjéről szóló törvény 24 / A § rendelkezik.

24/A. § (1) Az állami adóhatóság az adószám alkalmazását felfüggeszti, ha

     a) az adózónak postai úton, hivatalos iratként kézbesített adóhatósági irat két    egymást követő alkalommal a feladóhoz a címzett ismeretlensége miatt érkezett vissza és/vagy a megfelelő levélszekrény hiánya miatt a címzett számára kézbesíthetetlennek tekinthető,

b) az adózó székhelyén végzett helyszíni eljárás alapján hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó a székhelyén nem található,

c) az adózó az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási vagy adófizetési (adóelőlegfizetési) kötelezettségének a törvényi határidőtől, illetve az esedékességtől számított 365 napon belül, az állami adóhatóság felszólítása ellenére nem tesz eleget.

(2) Az adóhatóság az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről határozattal dönt, a határozat elleni fellebbezést a közléstől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezést az ügy összes iratával a felettes szervhez a fellebbezés megérkezésétől számított 8 napon belül kell felterjeszteni, kivéve ha az adóhatóság a megtámadott határozatot a fellebbezésnek megfelelően módosítja, visszavonja, kijavítja vagy kiegészíti. A felettes szerv a fellebbezésről 15 napon belül dönt és az ügy iratait haladéktalanul visszaküldi az adóhatóságnak. Az adóhatóság a jogerőre emelkedés megállapítását követő napon megkeresi a cégbíróságot, illetve az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet a felfüggesztés tényének és kezdőidőpontjának cégjegyzékbe, illetve az egyéni vállalkozók nyilvántartásába való bejegyzése, érdekében, továbbá a felfüggesztésről értesíti az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet. Ha a felfüggesztés elrendelésére az (1) bekezdés a)-b) pontja alapján került sor, az adóhatóság a cégbíróság megkeresésével egyidejűleg törvényességi felügyeleti eljárást, illetve az ismeretlen székhelyű cég megszüntetése iránti eljárást kezdeményez.

A kamarai regisztráció elmulasztása esetén a kamara a Gazdasági kamarákról szóló törvény 8. A § 5. pontja értelmében a következőt teheti:

(5) Amennyiben a területi gazdasági kamara azt állapítja meg, hogy a gazdálkodó szervezet az e törvény szerinti kamarai nyilvántartásban nem szerepel, felszólítja, hogy e kötelezettségének öt munkanapon belül tegyen eleget. A felszólítás eredménytelensége esetén a gazdálkodó szervezetet a főtevékenysége szerint illetékes területi gazdasági kamara a kamarai nyilvántartásba bejegyzi és intézkedik a kamarai hozzájárulás összegének behajtása iránt.

A két, vonatkozó törvényi szabályozás elolvasása után a kamara vezetőjének nyilatkozata szerintünk semmilyen kommentárt nem igényel...