Egyik korábbi bejegyzésünkben, itt foglalkoztunk már azzal, hogy milyen módon juthat külső forráshoz, azaz hitelhez, vagy egyéb módon pénzhez egy vállalkozás. A hitelek különböző fajtái után most nézzük a lízinget és a faktoringot.
A lízing jelenthet egyfajta részletre történő „vásárlást”, vagy pedig meglévő eszközre (pl. gépjárműre), vagy akár ingatlanra nyújtott speciális hitelt, ezt visszlízingnek hívjuk. A lízing alapvetően abban különbözik a hiteltől, hogy hitelből történő vásárlás esetén a megvásárolni kívánt dolog tulajdonjoga (természetesen bizonyos korlátozásokkal) azonnal a hitelfelvevő birtokába kerül, míg lízingnél nem, ott a lízingelt tárgy, vagy ingatlan tulajdonjoga a lízingbe adónál marad, és általában csak a lízingszerződés lejártakor kerül a lízingbe vevő tulajdonába.
Visszlízingnél a lízingcég „megvásárolja” a már birtokunkban lévő vagyontárgyat, és azt lízingbe vesszük tőle, ez is egy megoldás lehet arra, hogy egy vállalkozás plusz tőkéhez, pénzhez jusson.
A lízingnek alapvetően kétféle formáját különböztetjük meg: a nyílt és a zárt végű lízinget. Nyílt végű lízingről akkor beszélünk, ha a szerződés kifutásával a lízingtárgy nem kerül automatikusan a lízingbe vevő birtokába, hanem a lízingbe vevő nyilatkozik, hogy ő, esetleg egy általa kijelölt harmadik személy, vagy cég tulajdonába kerüljön a lízingelt tárgy. Zárt végű lízingnél automatikusan a lízingbe vevő birtokába megy át a lízingelt holmi a szerződés lejártával.
Mit lehet lízingelni, és mikor, miért éri meg?
Lízingelni leginkább nagyobb értékű tárgyi eszközt (személy, vagy haszongépjárművet, nagyobb értékű gépet, szerszámot) szoktak, de tulajdonképpen számítógéptől irodabútoron át szinte bármit lehet, aminek az értéke pontosan meghatározható, és a lízingcég (ezek általában bankok leányvállalatai) hajlandó lízingbe adni. Emellett az utóbbi időben egyre jobban elterjedt az ingatlanlízing is, kereskedelmi célú ingatlanoknál (üzlethelyiség, üzemi épület, raktár) gyakoribb, de igénybe vehető lakóingatlannál is. 
Különösen az elmúlt években, a gazdasági válság okozta bizonytalanság miatt a pénzintézetek egy része jobban preferálta-preferálja ingatlan esetén is a lízinget a hitel helyett, mivel az számukra biztonságosabb. Azért, mert lízing esetén –mivel a tulajdonjog nem a vállalkozásé- ha a vállalkozás működésében zavar keletkezne, a vállalkozás pl. tartozást halmoz fel, vagy pillanatnyi fizetési nehézsége keletkezik, a lízingelt ingatlan emiatt nem vonható eljárás alá, nem lehet pl. végrehajtást indítani rá. Ez ugyanígy igaz bármilyen lízingelt dologra. Ez az egyik ok, amiért érdemes lehet a lízinget választani a hitel helyett.
Sok esetben, mivel biztonságosabb a hitelt nyújtó számára, ezért a járulékos költségek alacsonyabbak lehetnek, mint egy hasonló összegű hitelnél. Emellett a lízingdíjak általában a vállalkozásoknál költségként leírhatóak, ezzel csökkentve a vállalkozás nyereségadójának alapját, illetve bizonyos eszközök lízingje esetén a lízingdíj ÁFA tartalma is visszaigényelhető. Mivel az ezt szabályozó törvények folyamatosan változnak, hitel, avagy lízingszerződés aláírása előtt mindenképpen javasolt a vállalkozás könyvelőjével is egyeztetni, hogy melyik éri meg jobban.
Egy már meglévő, kifizetett eszközt akkor éri meg visszlízingbe venni, ha az így kapott pénzt a vállalkozás a lízing költségeinél magasabb haszonnal tudja befektetni.
Mi a faktoring, hogyan működik?
A faktoring általában számla, vagy másfajta követelés eladását jelenti. Mi most csak abban az értelemben foglalkozunk vele, amikor egy vállalkozás lefaktoráltat egy, mondjuk 60 napos fizetési határidővel kiállított számlát.
Egy pl. 30 napos fizetési határidővel kiállított számlát a kiállítónak egy 3. fél (ezt faktornak hívjuk) azonnal kifizet (jellemzően nem a teljes összeget, általában 70-80%-ot), innentől a számla befogadója a 3. félnek „tartozik”, a maradék összeget pedig akkor kapja meg a számla kiállítója, ha a faktorálást végzőhöz (a 3. félhez) a számla ellenértéke ténylegesen megérkezett. Természetesen ez nem ingyen történik, ha valaki egy 100 Ft-ot „követelő” számlát lefaktoráltat, általában 95-98 forintot kap meg belőle, a különbözet a faktoré. Cserébe nem kell a pénzre 30-60 napot várni. Nem minden esetben éri meg, ki kell számolni. (Pl. akkor éri meg, ha a számla kibocsátója rövidebb határidőre történő fizetés esetén nagyobb kedvezményt kap, mint a faktorálás költsége). Természetesen a faktorálást végző itt is vizsgálja az ügyletben résztvevő cégeket.
Következő írásainkban foglalkozunk a válság vállalkozásokra gyakorolt hatásaival, azzal, hogy egyáltalán miért kerülhet egy vállalkozás válsághelyzetbe, és azzal, hogy olyankor milyen lehetőségei vannak.
