Külföldi -legális- munkavégzés esetén elvileg nem keletkezhetne itthon járulékfizetési kötelezettség. A gyakorlatban sajnos -hatályos törvények egymásnak történő ellentmondása, és a hatóságok jogértelmezése miatt- ez mégis fennállhat.
Ez hogyan lehetséges?
Az adózásra vonatkozó törvények egyik fő irányelve az, hogy általában abban az országban kell az ott megszerzett jövedelmünk után adózni, ahol munka, vagy egyéb foglalkoztatási viszonyunk van, és emiatt életvitelszerűen ott is tartózkodunk. (Életvitelszerű tartózkodás alatt, amennyiben azt valamilyen hivatalos módon igazolni kell, általában az az ország értendő, ahol egy évnek több, mint a felét töltjük, azaz legalább 183 napot). Ha valahol munkaviszonyunk van és azzal párhuzamosan biztosítási jogviszony is létesül, a logika szerint amennyiben a biztosítási jogviszony létrejöttéhez szükséges járulékot megfizettük ott, ahol dolgozunk, itthon nem keletkezhetne további fizetési kötelezettségünk. A gyakorlatban ez azonban nem így van.
Hogyan lehetséges, hogy külföldön végzett munka, és ott meglévő biztosítási jogviszonyunk ellenére itthon is fizetni kell?
A Társadalombiztosításról szóló (1997. LXXX.) törvény előírja, hogy aki Magyarország területén bejelentett lakóhellyel rendelkezik, az belföldinek minősül (Tb. szóló törvény 4.§ u) 1. pont). Ezért ugyanezen törvény 19.§-a értelmében havi 6390 Ft egészségügyi szolgáltatási járulék (ESZJ) megfizetésére kötelezett. Ez a fizetési kötelezettség a Tb. törvény 39. § 2. pontja alapján keletkezik. Lássuk azonban, a Tb. törvényben is hivatkozott, 1992. évi LXVI. törvényt (a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény). Ennek a törvénynek a betűje szerint a polgár lakóhelye (azaz ahol az ember jellemzően életvitelszerűen tartózkodik) az a cím, ahol a polgár lakik, márpedig folyamatos külföldi munkavégzés esetén nem itthon lakunk. Tartózkodási helye pedig az, ahol 3 hónapnál hosszabb ideig tartózkodik. Lakcímnek minősül mind a bejelentett lakóhely, mind a tartózkodási hely is. (1992. évi LXVI. törvény 5. § 2-3. pont.)
Tehát hiába rendelkezünk külföldi bejelentett lakcímmel, ha itthoni lakcímünkről (tartózkodási helyünkről) nem jelentkezünk ki, akkor a hatóság jogértelmezése miatt társadalombiztosítási szempontból belföldinek, emiatt járulékfizetésre kötelezettnek számítunk, hiába nem élünk itthon életvitelszerűen. Az adóhatóság a fizetési kötelezettséget a tartózkodási hely lakóhelyként való értelmezésére alapozza, mondván nem kötelessége az életvitelszerű tartózkodás helyét és körülményeit vizsgálni…
Mit tehetünk, hogy külföldön történő munkavégzésünk idejére ne kelljen ESZJ-t fizessünk?
Lemondhatunk a magyarországi tartózkodási helyünkről, azaz visszaadhatjuk lakcímkártyánkat. Ezt azonban sokan nem szeretnék megtenni. Az OEP tájékoztatása alapján, akik valamely EGT tagállamban (EU tagállamok, továbbá Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc) vállalnak munkát, belföldi állandó lakcímük megtartása esetén sem kötelezettek ESZJ fizetésére. Ugyanígy nem kell fizetnie annak sem, aki Szerbiában, vagy Macedóniában dolgozik, de a volt FÁK tagállamban munkát vállaló magánszemélynek fizetnie kell. Ugyanakkor a vonatkozó törvények értelmében külföldi munkavállalással összefüggésben létrejött biztosítási jogviszonyunkat annak létrejöttét 15 napon belül be kell jelenteni az OEP-nél. Megoldás lehet a TAJ-számunk felfüggesztése is, ezt az adóhatóságnál kezdeményezhetjük.
Külföldi munkavégzés megkezdése előtt javasoljuk, olvassák el az alábbi NAV tájékoztatót.
Mindenképpen ajánlott a körültekintő tájékozódás, és a szükséges bejelentések megtétele, ezek elmulasztása esetén ugyanis az adóhatóság visszamenőleg is követelheti rajtunk -az ő jogértelmezése szerint- jogosan járó elmaradt járulék megfizetését.
A posztban említett két törvény, a Társadalombiztosításról szóló és a Lakcímnyilvántartásról szóló a törvények címére kattintva olvasható.
